Kiűzettetés a Paradicsomból. Avagy a Janus arcú kém születése. Folytatásos k(r)émregény Naiv Balfácánról akiről a végén kiderül, hogy nem is olyan naív. I. rész: Hawa sztorija Mindenki ismeri a Teremtéstörténetet, így bálványkígyóm születését csak nagyvonalakban írom le. Hogy mitől lett az ÉN kígyóm? Azt nem tudom? Mindenesetre ismeretlenül csatlakozott hozzám. Talán a feromonok miatt? Nem néztem a lábam elé, csak azt éreztem, hogy valaki égtelenül belém mart. Ijedten kaptam fel a lábam, és akkor vettem észre, hogy ez a dög ott tekergőzik a lábam körül.

 

Napjainkban:

Vajon mióta leshetett erre az alkalomra? Mekkora türelem kellett hozzá, hogy az én gyenge bokámat támadja meg, és ne egy katonacsizmába bújtatott lábat? Éktelen haragra gerjedtem, és elhatároztam, hogy megtalálom a kígyófészket, és kifüstölöm!

5000 éve....vagy még régebben...

Kezdetben teremté Isten az eget és a földet, a föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, (manapság nem csak a színén, hanem a szívekben na meg a fejekben is)..aztán mondá az Úr, hogy hozzon a föld élő állatokat is nemök szerint  (ma ez már némely országban nehéz lenne): barmokat, csúszó-mászó állatokat (na az ÉN kígyom eme állatok családjába tartozik)... majd mondta Isten, hogy teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és uralkodjék a tenger halain... a barmokon, mind az egész földön, a csúszó-mászó mindenféle állaton (az én kigyómon is!!) és úgy lőn! És alkotá az Úr Isten oldalbordát, melyet kivett az emberből, asszonnyá,és vivé az emberhez. És monda az ember, ez már a csontomból való csont..ez asszonyembernek neveztessék... Valának pedig meztelenek mindketten, és nem szégyenlik vala.

A /bálvány/kígyó pedig (azt hitte), hogy ravaszabb vala minden mezei vadnál (sőt titokban abban reménykedett, hogy az asszonynál is!).Kérdé az asszonyt (figyelem, klasszikus beszervezés!): Tényleg azt mondta neked az Isten, hogy ha az Éden fájáról eszel,meghalsz?

Igen-igen -helyeselt az asszony. A kígyó sunyin félrenézett, majd halkan sziszegte: Én is ettem a rossz fának gyümölcsét, és nézd nem haltam meg!  Juj,- sikkantott fel az asszony, hozom a férjem, s mi is eszünk belőle! Azzal  szökkelő lépésekkel eliramodott, majd hamarosan maga után vonszolva az embert újfent a kígyó előtt állt.

Izgatottan tépte le a jótudásnak almáját,és egy nagyot harapott belé, majd a tátiszáju embere szájába is betömte a maradékot. A hatás nem maradt el. Megnyílt szemük, és láták, hogy meztelenek. És hallásuk is igen kiélesedett, mert hallák, hogy Isten jő, és érzék, hogy most bajba kerültek. Mit cselekedtél?-tombolt az Úr. Az asszony behúzta a nyakát, és vádlón mutatott a kígyóra. És mondá az Úr: minthogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom között, port egyél életed minden percében, és neved legyen Naiv Balfácán, alias Lai-kus! És takarodj az Édentől Keletre, na hess és kuss!  És kidobta őt olyan erővel, hogy Kínáig meg sem állt. A kígyó röptében még annyit hallott, hogy megátkozza az Úr Ádámot, aki feleségét ijedtében Hawwanak nevezte el, pedig szegény Ádám csak dadogott  és csuklott (jaj, csak ezt ne! Ő is Éva? az ős Éva!- kiáltott fel magában a bálványkígyó).

Éváék az Édenkert közelében telepedtek le, időnként el-elsomfordáltak a kapu előtt, de közelebb nem mertek merészkedni, mert féltek, hogy az Őrangyal pallosával jó nagyot odahúz.Egyszer még látták az Urat, aki éppen kedvenc almafáit öntözte. Megpróbáltak integetni neki, de az Úr haragjában hozzájuk vágta kedvenc dámajátékát, és válogatott szitkokat szórt a fejükre. (folytatjuk)

Megosztás a facebookon